299. nap Ligetben Ligetvédők

A Közlekedési Múzeumhoz rohantunk mert, Attia Rita (Ligetvédők) egy Liget Projekt megvalósulásában segítő kamion elé állt, ami szándékosan elütötte. Most érkezett meg a mentő hozzá.

Sziasztok!
Ma magánéletet éltem, így aztán reggel csak gyorsan széthordtam a reggelit az "enyéim" között, mindenkire jutott tíz percem, aztán már rohantam is tovább.
Ma nagyon meg voltam kímélve, mert a vacsorát Pelsőcziné Hosszú Katalin készítette és hozta ki az aluljáróba.
Neki is vasárnap volt, így gyors osztás a forró levesből, és már ment is tovább, mert gyerekei várták.
Én még picit beszélgettem Zolival, akinek be van gyulladva a szeme, de azt mondja, hogy a kórházig már kibírja így is. Nem számít!

Mindkét Csaba dolgozott, amikor odamentünk, így ma ők langyosan fogják megenni az éltető húslevest.
Misinek vittem egy táskát, amiben a borotválkozós cuccait tarthatja, Csabi kapott ételhordót, mert a munkahelyéről néha tud hozni maradék kaját, amit szét tud osztani a többiek között, hiszen ő egy konyhán kapott munkát.
Nem sokáig marad már az aluljáróban, mert az első fizetéséből szállóra fog költözni. Egy normális, tiszta, fizetős helyre.
Csaba is terveket szövöget, mint ahogy tegnap megsúgta.
Józsit holnap reggel beküldöm a kórházba, mert nincs túl jól. Nem bír átmelegedni, de most már legalább hajlandó bemenni.
Igaz, megígértem neki, hogy naponta megyek hozzá, és odafigyelek a holmijaira is.
Ő még nem tudja, hogy nekem más terveim vannak.
De ezt nem akarom elkiabálni.
Laci most nagyon jó passzban volt, és Mamika is feltűnően élénk volt. Mindketten éhesek lehettek, mert nagyon nézegettek a lejáró felé, amikor érkeztünk a kajával. Már vártak bennünket.
Most már mindenki nyugovóra tért, és reméljük, hogy egy boldogabb, és kevésbé hideg hét fog elkezdődni holnap.
Békés vasárnap estét kívánok mindenkinek!

Ma minden képzeletemet felülmúlja az az adomány, amit kaptam.  

Sajnos az adományozó nem szeretné, ha a nevét kiírnám, mert nem szereti, ha dicsérik, de tudjátok meg, hogy ezzel az akciójával nagyon sok ember életét mentette meg Györgyi. (mert azért annyit elárulok, hogy ez a keresztneve)
Nagyon köszönöm az összes utcán élő nevében, és megígérem, hogy hamar szét fogjuk a barátaimmal osztani.
Sajnos sokan vannak akiknek szükségük van rá.

Többen is kérdeztétek privátban hogy mi van a piros csomagban. Íme: paplan és párna szett.
Remélem szép álma lesz annak az utcán élőnek, akinek odaadjuk.
Ha már az élete sivár, legalább az álma legyen szép.

Jó estét mindenkinek!
A mai napom nagyon pozitív volt.
Természetesen dolgoztam, de közben állandóan lógtam a telefonon is, mert a holnapi napot is szervezni kellett, és persze Józsi ügyét is intéztem.

Hazakerült végre az egyik bográcsom, így aztán semmi akadálya, hogy holnap kész legyen az 500 adag étel.
Aztán elmentem a Pohárcenter Kft-be elhozni az eldobható műanyag tányérokat, poharakat és kanalakat az ételosztáshoz.
Miután hazajöttem, jött egy üzenet, hogy Ballya Évi elküld egy csomó almát, és a drága jó Gottfried Béla Connerth néhány meleg takaró és pulóver kíséretében el is hozza nekem. Közben már jöttek a felajánlások folyamatosan. Két ágybetét is arra várt, hogy megkönnyítse az én hajléktalanjaim életét. Gottfried Béla Connerth felajánlotta, hogy elmegy érte, és elhozza. Köszönet a matracért Frantz Julianna és Szűcsné Marcsi.

Délután elkezdtem főzni az "enyéim" vacsoráját, és miközben a kaja készült, még befutott egy adag tej, kockacukor, fűszer is a holnapi főzéshez, Szabó Ildikó férje hozta. Úgy volt, hogy holnap jönnek kávét osztani, mert Ildikó eddig mindig ezt a pozíciót töltötte be az ételosztásnál, de ebben a hidegben egy kismamának otthon a helye.

Mikor kész lett a vacsora, ami jó tartalmas krumpli leves lett sok füstölt szalonnával, lementem az aluljáróba, ahol már nagyon vártak.
Jó hírek is voltak. Lindáék elköltöztek. Biztos elmentek valami szállóra.
Csabi ma nagyon humoros kedvében volt, a forró leves feldobta.
Zoli és Misi két tányérral is ettek, és még későbbre is raktak el maguknak.
Közben jött egy úr, aki forró teát és lencsefőzeléket hozott.

Kicsit félve jött az asztalhoz, és félszegen adta oda az adományát.
Remélem látta, hogy örülünk neki. Egy hölgy is jött, ő süteményt hozott.

Aztán Zoli hazakísért, mert még volt tartalék paplanom és párnám Évi jóvoltából. Így vittünk még le mindenkinek plusz takarót, és került egy kis házipálinka is a nagy hideg ellen.
Közben telefonált Gottfried Béla Connerth, hogy megérkezett az egyik ágybetét Érdről, már hozzák is le az aluljáróba.
Mindjárt be is raktuk a helyére. Misi először szégyenlősködött, de aztán átpakolta a holmiját a földön lévő takarókról az ágyra.
Kiosztottam a nadrágokat, pulóvereket. és elfelejtettem levinni a meghatalmazást Józsinak.
Mondtam, hogy visszamegyek még vele, de azt mondta, hogy ne mászkáljak annyit, inkább pihenjek, és majd holnap megcsináljuk. Hétvégén úgysem lehet ügyeket intézni.
Megbeszéltük, hogy holnap reggel a forró teával viszem a papírt is.

Csak remélem, hogy baj nélkül átvészelik az éjszakát.
Mikor hazafelé jöttem az aluljáróból telefonált Horváth István, hogy meghozta a megtisztított hagymát és burgonyát. Köszönet érte Kunu Lenkének és csapatának!

Ma egy sikeres nap volt, hiszen mindenki összefogott, hogy emberek életben maradjanak.

Szerző: Tóth Kata (Katika, Anya)
Forrás: Kendő Ereje

Sziasztok!
Újabb nap telt el ma is ebben a hidegben, és az "enyéim" mind jól vannak. :)
A mai nap történetét, a nagy meglepetést a kisbusznyi paplant, párnát már tudjátok, így arról nincs miért külön szót vesztegetni.
Az irodában lassan már lépni sem lehetett délután a sok adománytól.
De persze estére a helyzet változott, mert csak fogynak ezek a holmik legalább olyan ütemben, amilyen ütemben kapom is őket.
Köszönet az adományozóknak érte.
Ma valami csoda volt a levegőben, mert mindenki adakozott.
Valéria Bálint felajánlotta, hogy ma ő főzi a húslevest, és el is hozza.
Mire ő megérkezett, addigra kifőztem a tésztát, így aztán indulhattunk is az aluljáróba.
Csabin kívül, aki dolgozott, mindenki "otthon" volt, és láttam, hogy Misi leste a lépcső lejárót, hogy mikor érkezem. Már messziről integetett. Nagyon vidám volt. Főleg akkor, amikor megkapta azt a kabátot, amit ma délután kaptam. Kapott mellé egy jó meleg pulóvert is. Mindjárt be is öltözött, úgy feküdt vissza. Nem lustaságból fekszenek, senki ne higgye, és nem kiszolgáltatják magukat, mikor odaviszem nekik az "ágyba" a forró levest, hanem akkor így teljesen át tudnak melegedni, és ez az érzés megmarad reggelig is.
Csaba ma is sokat viccelődött, bár elég lassan ébredt fel. De lehet, hogy csak mókázott. Mindig csillog a szeme, ha odamegyünk.
Zoli is előkerült. Szegény teljesen át volt fagyva. Ő is kapott egy vastag pulóvert, és délután vettem neki egy pár kesztyűt, mert a kezén már a fagyás jelei kezdtek mutatkozni.
A fél várost bejártam a megfelelő kesztyűért. Szinte minden boltban sajnálkozva néztek rám, hogy kesztyűt akarok venni. Télen? Milyen fura!
Na ne gondoljátok, hogy a plázákban próbálkoztam. Az ún. "turkálók" világát próbáltam felfedezni. Aztán megtaláltam egy fél napi keresgélés után a megfelelőt.
Így aztán mindjárt ki is derült, hogy Józsinak is kell kesztyű, mert az ő kezei is borzasztóan néznek ki.  De neki olyan nagy kezei vannak, ahogy most alaposabban megnéztem, hogy el sem tudom képzelni, hogyan veszek rá megfelelő méretűt.
Mikor végeztek a húslevessel, és már mindenki repetázott is, még egy sóhaj elhangzott a tegnapi túrós tészta után. Így aztán újra hazajöttünk Valival, megmelegítettem a tésztát, és a teát is még egyszer felforrósítottam, aztán újra mentünk az aluljáróba. Vittünk még két sapkát is, egyet Misinek, és egyet Józsinak. Misi még egy fésűt is kért.
Mikor kiosztotta Vali a túrós tésztát, és mindenki jól lakott, Misi odahívott magához, és egy üveg pezsgőt kaptam.
Mondtam, hogy majd közösen megisszuk, de azt mondta, hogy nem. Ez csak az enyém, és ezért ő dolgozott meg.
Még megsúgta, hogy benne lesz a tévében is, majd nézzem meg.
Azt nem tudta megmondani, hogy mikor, és melyik csatornán, így aztán nagyon kicsi a valószínűsége, hogy fogom látni.
Lehet, hogy már volt is, mert mikor a mamitól jöttem el, akkor egy férfi megszólított, és megkérdezte, hogy engem látott a tévében?
Mondtam neki, hogy engem ugyan nem, de ő azt mondta, hogy pedig azt mutatták, hogyan segítik a hajléktalanokat, és akkor biztos én voltam.
Megnyugtattam, hogy elég sokan segítjük a hajléktalanokat, és nem feltétlenül csak itt a Keletiben vannak.
Jó érzés, hogy egyre többen mozdulnak, és egyre jobban figyelünk egymásra.
Remélem, hogy egyszer ez tényleg egy normális ország lesz!
A kerítésre került új kabát, mire hazaértem, és az ajtóban találtam egy doboz bonbont, meg egy cédulát.
Köszönjük Kata.
Ez volt ráírva!
Most megint elkezdte csípni a hagyma a szemem, amit szombaton daraboltam.
Én köszönöm hogy lehetővé teszitek, hogy segíthessek.

Eltelt három óra és három kabáttal és két pulóverrel kevesebb, néhány boldogabb emberrel több a mérleg.

Még mindig nagyon hideg van.
Ha tehetitek vigyetek magatokkal fél literes flakonban forró teát és adjátok az utcán élőknek. Amit javaslok: sok cukorral és igazi citrommal készítsétek. Ezzel életet menthettek.
Köszönöm az utcán élők nevében.

Sziasztok!
Ma nagyon gyorsan ment a nap. Reggel egy gyors látogatás az aluljáróban, a banánok kiosztva, mert kell a vitamin, és egy kupica pálinka is kell a reggeli kezdéshez, mert így szebb lesz a napjuk, és jobban át is melegednek az enyéim.
Aztán mindenki ment a dolgára.
Ma kaptam egy csomó plédet, hagymát, krumplit a főzéshez és fűszerek is kerültek, hála Andrea Gál közreműködésének. Aztán megérkezett Gábor Cservák is egy pár jó meleg kesztyűvel.
Nagyon örültem neki, mert bár nekem is sikerült vennem ma is egyet, azért kesztyűből van hiány, mint kiderült. Miután Gábor elment, megjött Walpole Emilia, és tőle is kaptam egy csomó jó meleg cuccot.
Aztán érkezett Valéria Bálint, akivel nekiláttunk a vacsora elkészítésének. Miután Vali megpucolta a krumplit és lerakta a műanyag flakonokat, amit a kérésemre hozott, rohant tovább.
Lassan kész lett a kaja, már főtt a tea, amikor megérkezett Szűcsné Marcsi, és ő is hozott néhány műanyag flakont. Kitöltöttük a teát a flakonokba, összekészítettük a vacsorát, és lementünk az aluljáróba kiosztani. Meglepődtek, hogy a tegnapihoz képest milyen korán érkeztem, de nagy volt az izgalom, mert kint voltak a tévések. Ez egy kicsit felpörgette őket. Aztán elkezdtem osztani az ételt, és Józsi megkérdezte a huncut mosolyával, hogy milyen színű virágot szeretek. Mondtam, hogy a pirosat. Elégedetten mondta a Sanyinak, hogy na ugye, én tudtam!
Vajon miért kérdezték?
Az is roppant érdekelt mindenkit, hogy mi lesz a holnapi programom. Elmeséltem, hogy reggel jövök, hozom a szendvicseket, a forró teát, és utána megyek a dolgomra, este pedig a vacsorával jövök. Meg természetesen az új ruhákkal, mert Csabinak el van szakadva a kabátja, és hideg is, de amit most kaptam, az nem jó rá. De az egyik kesztyű az övé lett. Aztán elment dolgozni. De előtte még a Panna néninek adott két szál cigit, mert kapott egy dobozzal.
Béke és szeretet lengte körül az aluljárót. Az emberek, mikor elmentek előttünk, szinte kivétel nélkül mosolyogtak.
Nem volt lesajnálkozás, félrenézés.
Mégis csak varázsasztalkát raktam abba az aluljáróba.
Köszönöm mindenkinek, aki ma is részese volt a napomnak.
Köszönöm Bán Sándornak a flakonokat és a múltkori teát.
Nekem még nincs vége a napnak, mert még jönnek hozzám, de az aluljáró népe most már békésen alszik azóta, mint Sanyitól megtudtam, hiszen ő ott jött el.  
Ehhez a békéhez pedig ti is kellettetek.
Legyen mindenkinek szép estéje.

Sajnos itt is vannak hajléktalanok az Árkád előtt az aluljáróban.

Azt gondolom, hogy ide is kell hozni paplant, takarót.
Miért kell nekem egyáltalán eljönni otthonról?

Sziasztok!
Ma egy kicsit nehezebb lesz a beszámoló, mert nincs netem, így a telefonról pötyögni nem egyszerű dolog.
Reggel, mikor vittem a banánt, szendvicset és forró teát, véletlenül ott felejtettem a pénztárcámat az asztalon egy szatyorban. Csaba szaladt utánam vele a metróhoz. Közben megadta azt a 700 Ft- ot is, amit előző este kért kölcsön. Mondani sem kell, teljesen meghatódtam. Folytak a könnyeim a metrón egész úton. Semmijük nincs, mégsem tartották meg a pénzem. Nem hiányzott semmi.
Délután mikor hazaértem megérkezett Angéla Mónus, akivel összedobtuk a rizses húst, amit tegnap megbeszéltünk. Közben megjött Vizvári Jutka is, és mire kész lett a kaja és a tea is megfőtt, befutott Sára Gyuri is.
Együtt lementünk az aluljáróba ahol szólt a zene és pizza is volt.
De mikor a gőzölgő vacsora illatát megérezték, már nem kellett senkinek a kihűlt pizza.
Gyorsan megvacsoráztak, aztán még egy adag teáért hazajöttünk, mert flakon híján csak néhányba tudtam önteni. De most már mindenki kapott cigit is. Mert az az igazi boldogság, ha kaja után rá tud gyújtani a dohányos ember. Én legalábbis így hallottam.
Mikor másodszor mentünk vissza az aluljáróba, Csaba éppen akkor ért haza. Még az aluljáró lejárata előtt elővett egy zacskót, amiben ajándék volt nekem. Kaptam két karkötőt tőle, meg egy fülbevalót. Vagy inkább két felet. De persze a gesztus számít. Nagyon örültem neki, ő pedig boldog volt mert adhatott.  Mikor lementünk mindannyian az aluljáróba, mondott egy mondatot, amitől megint könnybe lábadt a szemem. Azt mondta, hogy mi összetartunk, mert mi itt egy család vagyunk, és ha engem vagy a hölgyet bárki megsértené, akkor vele gyűlne meg annak az embernek a baja. ( a hölgy Jutka volt..)
Jó érzés, hogy ezekbe a megkeseredett emberekbe, akiket megismertem még tavaly, kezd visszatérni az életkedv, a tettvágy, a büszkeség és az önbecsülés.
Szóval ez egy ilyen kerek nap volt. Sírva mentem el tőlük reggel és könnyes szemmel búcsúztunk este.
Jót beszélgettünk, szeretettel fogadták a barátaimat és a kezdeti zárkózottságuk már lassan a múlté lett.
Szép álmokat mindenkinek.