Sziasztok!
Ma nagyon gyorsan ment a nap. Reggel egy gyors látogatás az aluljáróban, a banánok kiosztva, mert kell a vitamin, és egy kupica pálinka is kell a reggeli kezdéshez, mert így szebb lesz a napjuk, és jobban át is melegednek az enyéim.
Aztán mindenki ment a dolgára.
Ma kaptam egy csomó plédet, hagymát, krumplit a főzéshez és fűszerek is kerültek, hála Andrea Gál közreműködésének. Aztán megérkezett Gábor Cservák is egy pár jó meleg kesztyűvel.
Nagyon örültem neki, mert bár nekem is sikerült vennem ma is egyet, azért kesztyűből van hiány, mint kiderült. Miután Gábor elment, megjött Walpole Emilia, és tőle is kaptam egy csomó jó meleg cuccot.
Aztán érkezett Valéria Bálint, akivel nekiláttunk a vacsora elkészítésének. Miután Vali megpucolta a krumplit és lerakta a műanyag flakonokat, amit a kérésemre hozott, rohant tovább.
Lassan kész lett a kaja, már főtt a tea, amikor megérkezett Szűcsné Marcsi, és ő is hozott néhány műanyag flakont. Kitöltöttük a teát a flakonokba, összekészítettük a vacsorát, és lementünk az aluljáróba kiosztani. Meglepődtek, hogy a tegnapihoz képest milyen korán érkeztem, de nagy volt az izgalom, mert kint voltak a tévések. Ez egy kicsit felpörgette őket. Aztán elkezdtem osztani az ételt, és Józsi megkérdezte a huncut mosolyával, hogy milyen színű virágot szeretek. Mondtam, hogy a pirosat. Elégedetten mondta a Sanyinak, hogy na ugye, én tudtam!
Vajon miért kérdezték?
Az is roppant érdekelt mindenkit, hogy mi lesz a holnapi programom. Elmeséltem, hogy reggel jövök, hozom a szendvicseket, a forró teát, és utána megyek a dolgomra, este pedig a vacsorával jövök. Meg természetesen az új ruhákkal, mert Csabinak el van szakadva a kabátja, és hideg is, de amit most kaptam, az nem jó rá. De az egyik kesztyű az övé lett. Aztán elment dolgozni. De előtte még a Panna néninek adott két szál cigit, mert kapott egy dobozzal.
Béke és szeretet lengte körül az aluljárót. Az emberek, mikor elmentek előttünk, szinte kivétel nélkül mosolyogtak.
Nem volt lesajnálkozás, félrenézés.
Mégis csak varázsasztalkát raktam abba az aluljáróba.
Köszönöm mindenkinek, aki ma is részese volt a napomnak.
Köszönöm Bán Sándornak a flakonokat és a múltkori teát.
Nekem még nincs vége a napnak, mert még jönnek hozzám, de az aluljáró népe most már békésen alszik azóta, mint Sanyitól megtudtam, hiszen ő ott jött el.  
Ehhez a békéhez pedig ti is kellettetek.
Legyen mindenkinek szép estéje.