Sziasztok!
Ma is mozgalmas volt a nap, nem kevés tanulság nélkül.
Reggel szokásos körömet a barátnőmmel együtt futottam, aki Szalai Kriszta előadására utazott ide Mosonmagyaróvárról.
Mindenki megkapta a reggeli forró teát, a gyümölcsét, és az ígéretet, hogy majd jövök.
Aztán kikísértem a barátnőmet a vonathoz, és ment mindenki a dolgára. Én egész nap azon gondolkodtam, hogy Józsi betartja-e az ígéretét, hogy bemegy ma a kórházba. Reggel még lelkes volt, de aztán nem lehet tudni...
Délután hamar vittem a vacsorát, mert tudtam, hogy vendégeim lesznek, és még Józsi kórházi útját is intézni kell. Ma csülökpörkölt volt krumplival és vegyes savanyúsággal.
Volt nagy boldogság. A fiúk elmesélték, hogy vendégük volt. Kigyósi Móni látogatta meg őket.
Köszönöm, hogy időt szakítottál a "gyerekeimre", drága Móni.

Kaja után a koszos edényekkel hazaballagtam, és megbeszéltük, hogy csak este hívok mentőt Józsihoz, ha viszem a forró teát.
Közben befutott hozzám Kozák Annamária a Katolikus Rádió fiatal riportere, és míg készítettem a teát, egy jót beszélgettünk. Utána ő is lejött velem az aluljáróba, és riportot akart készíteni az enyéimmel. Amíg én a mentőt intéztem, addig ő Sanyival beszélgetett, aki már nem volt szomjas, mert bánatában, hogy Józsi barátja elmegy, jól berúgott.
Sanyi nem úgy hajléktalan, ahogy az enyéim, de szívesen jár az aluljáróba, mert itt mindig jó a hangulat.
Én hívtam a 112-t, és kértem, hogy küldjenek egy mentőt, mert egy hajléktalan már napok óta lázas, nehéz légzése van, és valószínűleg tüdőgyulladása van. Mondtam az összes adatát, és azt is mondtam, hogy itt megvárom amíg jönnek.
Álltunk ott vagy egy órácskát, mikor a mentő helyett jött két utcai szociális munkás, mert őket küldték. :(
Ettől nem voltam boldog, hiszen egyik sem volt orvos, és közöltem velük, hogy mindenképpen mentőt akarok, és ha nem jön, akkor nagy balhé lesz, ezt megígérem. A szociális munkásokkal jót beszélgettünk, és kiderült, hogy már hallottak rólam. A hölgy, akinek a nevét elfelejtettem megkérdezni, azt mondta, hogy most már tudja, hogy ki az az Anya, akit Misi mindig emleget. :)
Nekem melegség járta át a szívem.
Az ő kérésükre mégis küldtek egy mentőt, majd valamikor érkezik. Közben én hazaszaladtam, mert jöttek hozzám, és mire visszaértem, a mentő két fiatal sráccal megérkezett. Némi tanakodás, egyeztetés után Józsit a Péterfy utcai 2. bel osztályára irányították.
Természetesen gond volt a tolókocsi, mert a mentő nem tudott lejönni az aluljáróba, és a tolókocsi nem fért volna be a mentőbe. Megoldottam a problémát, mert eltoltam Józsit a Péterfybe. Az egyik mentős fiú meg akarta kérdezni a portást, hogy hol van a 2. bel, de mondtam neki, hogy csak nyugodtan jöjjön utánam. :)
Felmentünk az osztályra, ahol jó meleg volt, és én már ettől boldogabb voltam, hogy Józsi ma biztos, hogy nyugodt helyen lesz.
Jött egy nővér, csinált EKG-t, majd előkerült a doki is, aki megvizsgálta. Aztán megkerestük a szobáját, és az ágyát. Legjobban annak örült, hogy végre fürödhet.
Persze makacs ember a maga 73 évével, és segítséget nem fogadott el, így aztán eljöttem, megígérve, hogy holnap reggel beviszem a zenedobozát, és még néhány apróságot a táskájából, ami nálam lesz addig, amíg ki nem engedik a kórházból.
Utána pedig Miskolcra fog költözni, hála a miskolci kapcsolatainknak.
Visszamentem az aluljáróba, és Józsi ágyáról az összes cucca eltűnt. Nem volt meg a táskája, amiben az összes ruhája volt, és nem volt meg a zenedoboza sem. Pedig neki a zene jelenti az életet, amivel én teljesen azonosulni tudok. Zene nélkül tényleg nem érdemes élni. 
Misi édesen aludt, és azt mondja, hogy fogalma sincs, hogy ki vihette el Józsi cuccát. Ő nem látott semmit, de nagyon sajnálja. A többiek még nem voltak otthon, így ők sem láttak semmit.
Ma egész nap rossz kedvem volt, de azt nem gondoltam, hogy ennyire szomorú lesz ennek a napnak a vége.
Most a könnyeimet nyelem, és el sem tudom képzelni, hogyan fogom mindezt reggel Józsinak elmondani, hogy az életéből semmi nem maradt, csak az a pár cucc, ami nála van. 
Micsoda tragédia!
Pedig azt hittem, hogy nem lesznek csak pozitív történeteim, hiszen annyira jól alakult ennek a kis családnak az élete.
Talán majd helyre jön minden! Én legalábbis megpróbálok erről álmodni, hátha az álmom valóra válik.
Csak az a fránya reggeli beszélgetés ne lenne Józsival.
Ma biztos rosszul fogok aludni, ha végre eljutok az ágyamba.
De ő legalább melegben van, és egy kicsit boldogabb. Már ez is eredmény.

Jó éjszakát barátaim.