Sziasztok!
Ma egy kicsit hosszúra sikeredett ez a nap. A szokásos körutam után a forró túrós tésztával az aluljáróba mentem az "enyéimhez".
Már elég késő volt, mert sok mindent el kellett ma intéznem, és még a Ligetben is voltam. Már aggódtak, hogy nem is megyek. Józsinál az ágyon egy férfi feküdt az asztal felőli oldalon. Olyan részeg volt, hogy a vizeletét maga alá engedte, így aztán szegény Józsi paplanját is átáztatta. Nem régen történhetett, mert még láttam a gőzölgő párát, ami minden mozdulatánál felszállt. Próbáltam kommunikálni vele, de nem sikerült. Bambán meredt rám, és öntudatlanul csapkodott a kezével.
Kiosztottam a vacsorát, és hazajöttem, hogy a 112-n mentőt hívjak, mert ha ott hagyom, reggelre megfagy. Persze mikor az aluljáróba mentem, nem volt nálam semmi igazolvány, sem pedig telefon, mert nem nagyon szoktam magammal vinni. Most már tudom, hogy ez hiba, mert soha nem lehet tudni, hogy mi történik. Ez már a második eset, hogy kellett volna az igazolványom, és a telefonom.
Értékes perceket veszítettünk.
Mikor visszaértem az aluljáróba, már csörgött is a telefonom, és hívott a rendőrség, hogy három járőr lejött az aluljáróba, nem láttak semmit, és legyek szíves mondjam meg, hogy miért telefonáltam.
Még egyszer elmondtam, és azt is közöltem, hogy itt vagyok, és megvárom őket.
Jöttek is néhány percen belül. Fiatalok és nagyon fáradtak voltak. Két férfi és egy hölgy.
Természetesen igazoltattak, felvették az adataimat, és miután a hölgy adminisztrált, akkor néztek körül, hogy miért is kellett lejönniük. Mondtam, hogy szeretném, ha elvinnék az urat, aki szemmel láthatólag nem hajléktalan volt. Próbálták őt is igazoltatni, de miután velük sem volt hajlandó kommunikálni, így mentőt hívtak hozzá. Közben Józsi elkérte az elérhetőségemet, címem, telefonszámom, hogy ha elviszik őt is valamiért, akkor el tudjon érni. Nagyon meg volt rémülve. Misi is riadtan nézett, és többször felkelt, és elment, visszajött. A két Csaba dolgozott, így ők nem voltak "otthon". Az öregek az átjáróban pedig jóllakottan aludtak, semmit nem tudva az egészről. Zoli is meg van fázva, nem érezte jól magát, ő is már aludt a vacsora után, miután az orvosságot bevette.
Közel egy órát vártunk a mentőre. Mikor megérkeztek, a fiatal doki próbálta faggatni a vendégünket, de ő sem járt sikerrel, és aztán közös erővel elvitték, bár nem nagyon akart menni. Józsi vagy négyszer elmondta, hogy vegyem ki a zsebéből a telefonját, mert nagyon értékes darab, és ha eltűnik a kórházban, akkor rajta fogja ez az ember keresni. A rendőrök és én is nyugtattuk, hogy nem fog eltűnni a telefon, és a mentősök leltárt vesznek fel a férfi minden személyes dolgáról, beleértve a telefont is.
Miután elvitték ezt a szerencsétlent, a vizeletben úszó paplant kidobtam, és Józsi kapott helyette másikat, mert hála a ti adakozó kedveteknek, van nálam néhány folyamatosan.
Sőt, a héten még kapok egy csomó takarót, hogy jártamban-keltemben oda tudjam adni annak, akinek szüksége van rá. Mert sajnos mindig találkozom olyanokkal akiknek az életet jelenti egy meleg takaró.
Betakartam mindkét "fiamat", és csak bízom benne, hogy nyugodt éjszakájuk és szép álmuk lesz.