Sziasztok!

Ma is eseménydús napot tudhatok magam mögött. :)
Úgy látszik, ez a sorsom, hogy nincs pihenő még hétvégén sem.
Az "enyéim" adnak nekem feladatot rendesen.
Délelőtt jött Gál Andrea, aki a világ legjobb humorú csaja, és nem utolsó sorban ő csinálja a körmöm rendszeresen csodaszépre, és hozott az "enyéimnek" teát, cukrot, citromot, hiszen tudja, hogy az itt kereskedelmi mennyiségben fogy. Köszönet érte Deák Katának, Szlusnyik Péternek, Pulugor Máriának, Demjén Máriának, Kapuvári Évának, Szaksz Erzsébetnek, akik Andival küldtek egy csomó cuccot már a múltkor is. <3 Jót dumáltunk, közben én megszépültem, aztán már menni is kellett nekem is, hiszen felajánlást kaptam: kb. 400 darab fél literes műanyag flakonért mentem le Ráckevére.
Köszönet érte Budai Gábor.<3
Aztán gyors vásárlás, főzés, és irány a Keleti aluljáró.
Ott már nagyon vártak. Józsi kicsit morcos volt, mert azt hitte, hogy több időt fogok ma lent tölteni, hiszen szombat van. Nem is akart nagy mérgében enni, de mikor meglátta, hogy túrós tészta van, a kedvence, és éppen úgy, ahogy ő szereti, teljesen elolvadt. Három tányérral sikerült megennie, és nagyon sajnálta, hogy több már nem fér belé. :)
Misi sem maradt le mögötte, ő is három tányérral evett. Zoli nem kért csak egy tányérral, ő inkább beszélgetni szeretett volna. Közben befutott az aluljáróba Sanchez Ilona, és Kürti Judit is. Ők otthon kerestek, de itt találtak rám. Senki nem jött üres kézzel. Az "enyéim" sok finomságot kaptak ma is.
Került még kabát, meleg sál, pulóver is ma nekik. Vagy másoknak, mert az én "gyerekeim" már teljesen el vannak látva, de valahogy mindig megtalálnak a rászorulók, így nem sokáig marad nálam egy-egy holmi. :D Ennek nagyon örülök, mert jó érzés, hogy rendesen járnak, meleg ruhákban, kényelmes cipőkben. Legalább ettől egy kicsit jobban embernek érzik magukat. Csaba nagyon beteg. Magas láza van, és nem akart enni sem. Orvost nem akart, mert úgy sem foglalkozik vele. Nekem sajnos nem volt már itthon lázcsillapítóm, de Zollai András elment az ügyeletes gyógyszertárba, és tőle fogok kapni.
Így aztán ma még lesz egy menetem az aluljáróba. Zoli nagyon kedves volt Ilonához és Judithoz. A mogorva nagy gyerek teljesen társasági emberként üldögélt a matracán, ette a túrós tésztát, és csevegett velünk. Persze azt szerette volna, ha még maradunk, de sokan vannak, és mindenkire kell egy kis időt fordítani.
Mert a család már csak ilyen. :D
Közben kiderült, hogy Józsinak meglett a zenedoboza. Sanyi vitte el, hogy el ne lopják neki. Csak még nem volt ideje visszahozni.
Én meg feleslegesen aggódtam. De ez egy jó hír volt. Így aztán szólt is a zene, mint a fene! :)
Második utamon az aluljáróba vittem Zolinak egy kabátot, mert ellopták az övét, amíg aludt. Meg egy cipőt kapott Jani, aki nem a Keletiben lakik, de gyakran megfordul itt. Alig várták, hogy visszaérjek, mert persze én is elindultam gyógyszer ügyben. Utána jött András felajánlása, hogy elmegy az ügyeletes gyógyszertárba. Miután Zoli megkapta a kabátját, ami olyan mintha ráöntötték volna, hazakísért, és elhozott két táska holmit, mert nálam biztonságban tudja őket. Ez jó érzés nekem. :)
Most várom Andrást, és ha megjött a gyógyszer, megyek vissza az aluljáróba, mert idegesít, hogy mi van Csabával. Meg persze még egy kis túrós tésztát viszek Józsinak, hiszen az volt a kívánsága, hogy később még hagy egyen már egy picit, és akkor az a pici legyen már forró neki. :)
Bízom benne, hogy a sors kegyes lesz hozzánk, és nem lesz nagyon hideg az éjszaka.
Féltem ezeket a fiúkat, és azt az egy szem mamikát. Hiszen ők már a családommá váltak valamilyen szinten.
Köszönöm mindenkinek aki segített abban, hogy ma is maximálisan megadhassak nekik mindent, amit szeretnék, és amit ők még álmodni sem mernek.
Jó emberek vagytok barátaim. <3
Jó éjszakát mindenkinek. <3