Sziasztok!

Ma reggel érdekes meglepetésben volt részem, amikor az aluljáróba vittem a forró teát, a banánt és a szendvicset.
Józsi ágyánál ott ült az az ember, akihez a múltkor rendőrt kellett hívni, és a mentőkkel elvitetni, hogy meg ne fagyjon, miután összevizelte magát, Józsi ágyával együtt.
Most józan volt, és láttam, hogy szégyelli magát. Mondtam neki, hogy spongyát rá, hiszen elég sokba került neki ez a kis kaland. Megfizette már az árát.
Kiosztottam a reggelit, még megírtam Józsi helyett egy levelet a fiának, amiben a további kapcsolattartáshoz az én címemet adtuk meg, és a telefonszámomat, aztán mentem a dolgomra.
Ugyan Józsival azt beszéltük meg, hogy ma bemegy a kórházba, és már össze is készítettem neki a kórházi cuccot, a tisztálkodó szereket, kanalat, villát, szalvétát, de azt mondta, hogy majd ha hazajöttem, délután, akkor fog menni.
Nem erőszakoskodhatok vele, az ő döntése. Megbeszéltük, hogy majd délután jövök, és hívom a mentőt, addigra összeszedi a holmiját.
Délután már azzal fogadott, hogy sokkal jobban van, már nem fázik annyira, és nem akar menni még.
Hazajöttem, és nekiálltam főzni.
Ma a kaja paprikás krumpli volt nokedlivel, sok kolbásszal, virslivel. Jó fűszeresen, hadd melegítsen.
Közben megérkezett Rádi Marika, aki egy csomó mindent hozott. Pillanatok alatt tele lett a konyhaasztal cukorral, édességgel, stb.
Kaptam Józsinak pizsamát és köntöst, sapkát Milánnak, meleg pulóvereket és nadrágot a maminak. Jót beszélgettünk, aztán szaladnia kellett.
De már készen is lettem mindennel, és elindultam az aluljáróba. A két Csabi és Zoli még dolgozott. Misi ma nagyon kommunikatív volt. Kérte, hogy ha van egy kis időm, beszélgessünk négyszemközt.
Olyan történetet mesélt, hogy a szemem felakadt. Ideadta az összes igazolványát, és megkért, hogy intézzek el neki valamit. Ez a feltétel nélküli bizalom. Mindent megpróbálok, hogy segítsek neki, de azt hiszem, hogy nem egyszerű az ügy. Nem kaptam felhatalmazást rá, hogy elmeséljem a történetét, de azt hiszem, ha majd megoldódik, akkor ez egy sikersztori lesz!
Új lakó érkezett a "családba", ő mindjárt kapott takarót, paplant, párnát, házirendet. 
Őt is Józsinak hívják, és nagyon hálálkodott, hogy itt lehet. Milán, a kis srác is nagyon kedves volt ma, pedig ő soha nem vett részt a beszélgetésekben, és enni is csak akkor evett, ha otthagytuk neki, és már eljöttünk. Megkért, hogy szerezzek neki egy 41-es meleg cipőt. Azt hiszem egy normális kabát is ráférne.
Az új Józsinak is cipő problémája van. Neki 42-es a lába. Persze sokat mennek, a vékony cipőben még jobban fázik a lábuk, mint nekünk, hiszen ők nem tudnak felmelegedni szinte soha. 
Ma azt éreztem, hogy karácsony van.  A mamitól kaptam egy tábla csokoládét, Lacitól egy csokoládé télapót, és Józsitól egy üveg nescafét, mert adni jó. 
Annyira el vagyok kényeztetve. 
Annyi szeretet van ezekben az emberekben, olyan hálásak, és annyira bizonyítani akarnak, hogy néha már kínosan érzem magam.
Jó, hogy ilyenek lettek. Mióta a varázsasztal kikerült szenteste, megváltozott az életük. Az enyém is. Sokkal többet dolgozom, minden nap rendszeresen főzök, a cukorra már ránézni sem bírok, mert napi három kiló fogy nálam, mert csak így lehet elkészíteni a világ legjobb teáját.
Zoli még mindig dolgozott, amikor eljöttem. De azért két mondatot beszéltünk. Neki majd egy sporttáska kell, amikor megy 22-én a kórházba.
Természetesen neki is meglesz a felszerelése amivel a kórházba mehet.

De már legalább élni akarnak. Mind! Terveik vannak, céljaik lettek.
Mesélnek, néha még boldognak is tűnnek. Az emberek pedig visznek nekik mindenféléket. 
Mert azért szép lassan csak kialakul ez a fránya szolidaritás! 
Én legalábbis remélem.
Jó volna, ha ma mindenki arról álmodna, hogy összefogunk, és megszüntetjük ezt az egész ellenségeskedő, gyűlölködő hozzáállást.
Szeretettel, kedvességgel sok mindent el lehet érni. Szerintem. 
Jó éjt, szép álmokat nektek drága barátaim. 
Köszönöm a támogatásotokat!