Sziasztok!
Ma egy kicsit nehezebb lesz a beszámoló, mert nincs netem, így a telefonról pötyögni nem egyszerű dolog.
Reggel, mikor vittem a banánt, szendvicset és forró teát, véletlenül ott felejtettem a pénztárcámat az asztalon egy szatyorban. Csaba szaladt utánam vele a metróhoz. Közben megadta azt a 700 Ft- ot is, amit előző este kért kölcsön. Mondani sem kell, teljesen meghatódtam. Folytak a könnyeim a metrón egész úton. Semmijük nincs, mégsem tartották meg a pénzem. Nem hiányzott semmi.
Délután mikor hazaértem megérkezett Angéla Mónus, akivel összedobtuk a rizses húst, amit tegnap megbeszéltünk. Közben megjött Vizvári Jutka is, és mire kész lett a kaja és a tea is megfőtt, befutott Sára Gyuri is.
Együtt lementünk az aluljáróba ahol szólt a zene és pizza is volt.
De mikor a gőzölgő vacsora illatát megérezték, már nem kellett senkinek a kihűlt pizza.
Gyorsan megvacsoráztak, aztán még egy adag teáért hazajöttünk, mert flakon híján csak néhányba tudtam önteni. De most már mindenki kapott cigit is. Mert az az igazi boldogság, ha kaja után rá tud gyújtani a dohányos ember. Én legalábbis így hallottam.
Mikor másodszor mentünk vissza az aluljáróba, Csaba éppen akkor ért haza. Még az aluljáró lejárata előtt elővett egy zacskót, amiben ajándék volt nekem. Kaptam két karkötőt tőle, meg egy fülbevalót. Vagy inkább két felet. De persze a gesztus számít. Nagyon örültem neki, ő pedig boldog volt mert adhatott.  Mikor lementünk mindannyian az aluljáróba, mondott egy mondatot, amitől megint könnybe lábadt a szemem. Azt mondta, hogy mi összetartunk, mert mi itt egy család vagyunk, és ha engem vagy a hölgyet bárki megsértené, akkor vele gyűlne meg annak az embernek a baja. ( a hölgy Jutka volt..)
Jó érzés, hogy ezekbe a megkeseredett emberekbe, akiket megismertem még tavaly, kezd visszatérni az életkedv, a tettvágy, a büszkeség és az önbecsülés.
Szóval ez egy ilyen kerek nap volt. Sírva mentem el tőlük reggel és könnyes szemmel búcsúztunk este.
Jót beszélgettünk, szeretettel fogadták a barátaimat és a kezdeti zárkózottságuk már lassan a múlté lett.
Szép álmokat mindenkinek.