Jó estét mindenkinek!

Ma is elég mozgalmas volt a napom, mint mindig, de szerencsére csupa jó hírt kaptam.
Több felajánlás is érkezett, meleg takarókra, paplanokra és már két ágy is lesz a hét végére valószínűleg.
Így már biztos, hogy nem fognak kihűlni az "enyéim". (Bár én eddig is biztos voltam benne, hogy ezt a pár embert megmentem a zord tél elől bármi áron!)
De a ti segítségetekkel sokkal könnyebb.

Ma este amikor levittem az aluljáróba a forró tarhonyalevest (közkívánatra készült), vendég volt az asztalnál.
Egy fiatal lány ült az asztalnál, és pizzát evett Józsival és Sanyival.
Vett egy egészet, és úgy gondolta, hogy megosztja velük.
Mikor kicsomagoltam a még gőzölgő levest, Józsi megkérdezte, hogy megkínálhatjuk-e a lányt egy tányér levessel.
Mondtam, hogy ez természetes, így aztán ő is vígan kanalazott a többiekkel.

Linda ma nagyon rossz állapotban volt. Alig bírt felülni, a férje segített neki, hogy meg tudja tartani a kanalat.
Nem beteg, csak nem akar élni, mert olyan kilátástalan ez az egész helyzet, azt mondta.
Mire megette a levest, már jobb lett a hangulata. Főleg, mert megígértem neki, hogy a reggeli teával hozok neki új pulóvereket is.

Misi aludt, először nem akartam felkelteni, csak csendben melléálltam a tányérral, de megérezte a leves illatát és vigyorogva kelt ki a vackából. Azt mondta, pont arról álmodott, hogy eszik valami finomat.

Mondtam, hogy jó lenne, ha megálmodná a lottószámokat is, és akkor közösen lottóznánk.

A hosszú folyosón lakó mamika is várta már a leveskét. Azt mondta, ma még nem evett semmit. Mondtam neki, hogy ott van mellette a zacskóban a sütemény, miért nem ette meg, azt mondta, hogy azért, mert hideg.
Szétosztottam a levest, még két tányér maradt azoknak, akik nem voltak otthon, ezt jól bebugyoláltuk, hogy ne hűljön ki.

Józsi ma volt az OTP-ben Sanyival, és kikérte a bankszámla kivonatának a másolatát. Azon rajta van a nyugdíjfolyósító utalásánál a törzsszáma, így már el tudunk indulni. Mint kiderítettem a felesége még nem volt nyugdíjas, így aztán neki nem jár utána nyugdíj. De a lényeg neki inkább a szociális otthon lenne. Ebben is megfutottam a magam körét. Remélem, nagyon hamar rendeződik a dolog.

Míg ott voltam, többen is jöttek, és süteményt, teát hoztak.
Varázslatos az az asztalka ott a Keletiben, mert mindig van rajta valami étel.

Köszönöm azoknak, akik rajtam kívül is odafigyelnek erre a pár emberre, akik mára már szinte családommá váltak.
Köszönöm a felajánlásokat, az adományokat, a folyamatos odafigyelést, a jókívánságokat.
EMBEREK vagytok az embertelen világban!

Szerző: Tóth Kata (Katika, Anya)
Forrás: Kendő Ereje