Sziasztok!
Ma hála az égnek, nem volt hideg annyira, így az "enyéim" is élénkebbek voltak, mint egyébként.
Igaz, reggel, mikor vittem a reggelit, még mindenki aludt, hiszen vasárnap van, de aztán hamar felébredtek a meleg pizza illatára.
Bár Csabi, aki ma egy kicsit jobban volt, azt mondta, hogy ilyen korán reggel nem tud enni, és Józsi is azt mondta, hogy elteszi későbbre, de mint tudjuk, a pizza csak melegen finom, így egy kicsit erősködtem. Aztán mikor a tegnap esti túrós tésztára terelődött a szó, és Józsi azt mondta, hogy abból ő akár most is tudna enni, és erre a Misi is kontrázott, akkor már kész is volt a dolog, hiszen mondtam, hogy ha elfogy a pizza, akkor hozom a túrós tésztát is.
Persze, hogy ettek szépen.
Aztán levittem a megmelegített, finomra lepirított túrós tésztát, és akkor már tényleg degeszre ették magukat.
Még Zoli hazakísért, mert nálam vannak az értékei, és szeretett volna valamit kivenni a táskából, aztán én elkezdtem dolgozni, ők pedig élték az életüket.
Délután Bálint Valéria barátnőmmel úgy egyeztünk meg, hogy ő főzi a rizst, én készítem a lecsót, és rizses lecsó lesz a vacsora. Így is történt. A konzerv lecsóhoz vettem igazi paprikát, és jó sok házi kolbásszal, sok hagymával feljavítva készült, hogy finom legyen. Az érkező Kaposi Mária és Király Évi már a lépcsőházban érezték a finom illatot.
Aztán elkészült a tea is, és elindultunk az aluljáróba. Évi megjegyezte, hogy lent sokkal hidegebb van, mint fent. Sajnos ez igaz, és ezért van az, hogy ennyire figyelek rájuk, hogy ne fázzanak meg, ha lehet egyáltalán. Nagy örömmel fogadták a barátaimat, és persze mindenkinek volt valami kérése, kérdése, mesélni valója. Ma sem tudtam annyi időt tölteni velük, mint amennyit igényelnének, de sajnos sokan vannak, és mindegyik órákat tudna mesélni, kérdezni.
Csabinak megjelent a testvére és a sógora. Ők is hajléktalanok. Nekem nem tetszett, hogy szétdobálták a szemetet, és meglehetősen harsányak voltak. Józsi mindjárt rendre is utasította őket. Valinak nem volt szimpatikus a család, de én még emlékeztem rá, hogy amikor elkezdtem az aluljáróba járni, mindenki így viselkedett. Mostanra már civilizálódtak.
Minden elfogyott, bár Csabinak, aki már egy kicsivel tényleg jobban lett, így nem volt a helyén, mert nem szeret fetrengeni egész nap, hagytunk egy kis rizses lecsót. Sajnálom, hogy hideg lesz, mire "hazajön".
Mami sem volt az ágyán. Vasárnap mindig elmászkál, mert akkor valahogy adakozóbbak az emberek, és akkor össze lehet egy kis pénzt szedni.
Istenem, de jó lenne, ha nem kellene senkinek így élni!
Remélem, hogy egyszer majd ez az idő is eljön.
Én már nagyon várom.
Köszönöm mindenkinek aki segített ma is, hogy segíthessek.